Amint arról lapunk, a frisshirek.hu is beszámolt korábban, az idei mohácsi Busójárásra több tízezer embert vártak az ország minden szegletéből, és jöttek is annyian, hogy vasárnap például már Mohács előtt 10 kilométerre lelassult a forgalom. De a közelgő mohácsi vésszel ellentétben nekünk kell ez a Mohács, és az igazán kitartók belekóstolhattak eme különleges hangulatba.

A szervezők a február 16. és 21. között zajló hagyományörző népszokásra rekordszámú maskarással, 2200 busóval, sokaclánnyal és 70 csoporttal készültek, emiatt egy gombostűt sem lehetett leejteni a tömegben és még olyan illusztris személyek is tiszteletüket tették az eseményen, mint Semjén Zsolt. 

A frisshirek.hu is ott járt a messzeföldön híres télűző-tavaszköszöntő eseményen, melyet 2009 őszén az UNESCO is felvett az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.

Pávkovics Gábor, Mohács Város polgármestere írta a következő köszöntő sorokat, melyet abban a programfüzetben találhatunk, amit helyben osztogattak a szervezők:

A Busójárásról szóló tudósítások általában kiemelik a magas, rendre több tízezres látogatószámot. Ez annyiban örvendetes, hogy minél többen jönnek el hozzánk, annál többen viszik városunk jó hírét. Ugyanakkor nekünk, helyieknek és a busótársadalomnak nem a számok a legfontosabbak. Sokkal meghatározóbb követelmény önmagunk felé, hogy a szokás, amennyire csak lehet, megőrizze hitelességét és autentikus maradjon.

A mohácsi sokacok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság.

A törökűzés legendájával ellentétben a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma:

szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi, a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

A busókat a jankelék kísérik, akiknek az a szerepe, hogy távol tartsák az utca népét, különösen a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott arcú, sokac népviseletbe öltözött nőket szép busóknak vagy sokaclánynak nevezik.

Se szeri se száma a fellépőknek, akik mind elhozzák nekünk a balkáni életérzést, például a SKUD "Jovan Lazic" Rozetta Ifjúsági Egyesület Deszki Bánát Szerb Néptáncegyüttese:

A nap folyamán kétség nem fér hozzá, hogy a busók, sokacok, jankelék és más maskarások felvonulása az egyik legnagyobb látnivaló:

Fotók: frisshirek.hu