Ilyen még nem volt, a mohácsi busók jártak Nagykanizsán!
A Kiskanizsai Polgári Olvasókör meghívására mintegy húsz hagyományőrző mohácsi busó érkezett Nagykanizsára, hogy elűzze a telet. A zajos-hangos csapat a program szerint kora délután a kiskanizsai plébánia közösségi háza elől indult útjára, miután Nagy Vendel címzetes apátplébános megáldotta őket.
A farsangi menet az Erzsébet térre tartott, ahol a jellegzetes faálarcos, bundás alakok műsorát követően a MužiKaj tamburazenekar és a Szikrák táncegyüttes melegítette fel a jelenlévőket, biztatva őket egy mohácsi téltemető túrára.
A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.
Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, akiknek az a szerepe, hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli jelmezű alakokat maskarának hívják. Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.
Aki lemaradt a nagykanizsai busójárásról, nekik jó hír, hogy Mohácson idén február 16-21-ig tart a hagyományos program, a télbúcsúztató, tavaszt köszöntő, farsangot üdvözlő felvonulás.
Fotók: Balogh László polgármester Facebook-oldala