Beköszöntött a fák új éve
Egy zsidó ünnep, amely a személyiségfejlesztés és ökotudatosság szempontjából is hallatlanul modern, mégis már több ezer éves.
A frisshirek.hu portál pont az a média hiány, ami egy működő demokráciában természetes kellene legyen, éspedig elfogulatlan, naprakész hírek közvetítője közéletről, politikáról, kultúráról, sportról egyaránt. Nálunk nincs és nem is lesz részrehajlás! Hogy ez így is maradjon, kérlek támogasd munkánkat adományoddal, hívd meg ismerőseid, hogy olvassanak bennünket és kerünk, kövess és lájkolj minket a közösségi médiában is.
TámogatásA fák új éve? Ez a legmodernebb, öko-bio-ezo vallás furcsa ünnepe, ami nem sokára pirosbetűs napot is kap? Éppen ellenkezőleg.
Ez az első, a természet védelméről szóló ünnep, amely már viszont többezer éves.
Misztikája a zsidó-keresztény civilizáció legmélyében gyökerezik, a Teremtés könyvében, és a zsidóság azt már Jézus korában is megünnepelte.
A Tu Bisvát jelentése egyszerű: svát hónap 15-e, belső, lelki tartalma azonban ennél sokkal összetettebb. A zsidó naptár szerint a hozzávetőlegesen február havának számító hó a svát, amelynek közepén ülik ezt az ünnepet évezredek óta. Valaha a zsidóság nem a hightech-ből élt - idézte fel az ünnepséget vezető Vári György az Izraeli Kulturális Intézetben -, hanem mezőgazdaságból, ezért a természet ritmusa kiemelt jelentőséggel bírt a számára. Az életet jelentette.
A fák újéve a megújulásról, a természet éledéséről, a kikeletről szól, hogy hamarosan itt a tavasz.
A zsidó naptárban van egy párja ennek az ünnepnek, amely pontosan fél évvel svát 15-e után következik, áv 15-e, amely nyár vége felé van, és amelyet a zsidó Bálint-napnak is neveznek. Ez a szerelem ünnepe. A zsidóság ezzel a naptári kötődéssel fonta össze a két általuk legjobb dolognak ítélt ajándékot az életben: a természetet és a szerelmet.
A szerelem pedig azért az őszbe hajló nyár utóra került, hogy annak az ünnepnek a forrósága melegítse fel őket a közeledő hidegebb napokra.
A Fák újévének napján a természeten, annak ajándékain, a gyümölcsökön, és természetesen a fákon van a hangsúly. Szokás ilyenkor a gyermekeknek fát ültetni. Nem véletlenül alakult ki fontos cionista programmá az újraszülető Izraelben is a faültetés. De az 1500-as évektől széder estét is tartanak ilyenkor, amely szokás Tzfat-on született. (Izraelről szóló beszámolónkat a frisshirek.hu-n az alábbi linken olvashatják.)
A széder, rendet jelent, és a zsidóság egyik legnagyobb ünnepén, a húsvét beköszöntekor tartják meg. Eredetileg Jézus utolsó vacsorája is egy széder este volt, amikor az Egyiptomból való szabadulásra emlékeznek meg kötött rítus szerint pontosan meghatározott étkekkel, borral és imádsággal.
A tu bisváti széder tálon csak gyümölcsök vannak, de a négy pohár bor ugyanúgy benne van az ünnep menetrendjében, mint húsvéti terítéskor.
Meghatározott gyümölcsöket, meghatározott rendben kell fogyasztani, amely üzenete olyan modern, mintha a legfrissebb pszichológiai ismereteink szerint komponálnánk meg egy vallási hagyományt.
- Először következik a csonthéjas gyümölcs, amely azt üzeni, hogy határozottan meg kell védenünk magunkat, és ki kell állnunk magunkért.
- A következő gyümölcs az, amelynek húsa ehető, de belül kemény csonthéjas mag rejlik - ez az erőnket szimbolizálja, és az egyensúly megtalálására hív bennünket a belső békénk keresésével.
- A harmadik gyümölcsnél a magok már aprók, és teljes egészében ehető a gyümölcs - ez Isten teljességét, de a Vele és szeretteink való kapcsolataink feltétel nélküliségét is szimbolizálja. Itt a hangsúly már a megnyíláson, az odaforduláson van.
- Végül a negyedik gyümölcsnek a héja lágy, de nem ehető, amely finom belső húst takar - ebben a Tóra jellegzetessége sejlik fel, amelyet keresnünk kell, és feltárul előttünk, miként személyiségünk is.
A gyümölcsök között négy pohár bort kell meginnunk. Először fehéret, majd (borászok ne figyeljenek ide) egy pohár bort, amely egy kétharmad fehér és egy harmad vörös bort tartalmaz, végül egy teljes pohár bor vöröset. A fehér bor a teremtés kezdetét és a telet szimbolizálja. Az egy harmad vörösbor már az évszakok váltakozását és a születést üzeni. A kétharmadnyi vörös bor már egyértelműen a közelgő tavaszra és újjászületésre utal, míg a teljes vörös a bennünk szunnyadó isteni szikrát.
A pohár borok elfogyasztása után kitüntetett tórai szakaszokat olvasnak fel a teremtés és Mózes történetéből és a föld megígéréséről.
Személyes életünk és testünk összekapcsolása a legmélyebb misztikával az ősi zsidó felfogásból fakad. Testünk szentség és érték, és kötelességünk védeni, ápolni, gondozni, miként a természetet is.
A képeket a szerző készítette.
